Az ingatlanadó igazságtalan

2009. május 10. 16:30 Bethlenfalvy Gábor

Az ingatlanadó nem úgy általában igazságtalan, hanem itt és most, Magyarországon. Egy új közteher bevezetésekor nagyon is figyelembe kellene venni a „néplélek" aktuális állapotát. Különösen fontos ezt hangsúlyozni ezekben a napokban, amikor a kormány a jelek szerint elszánta magát az ingatlanadó bevezetésére, az ellenzék pedig sokatmondó hallgatásba burkolózik ebben az ügyben.

Egy korábbi bejegyzésben már utaltam arra, hogy különböző országokban más és más szabályokat érezhetnek igazságosnak, méltányosnak az emberek; Németországban például ellenszenves ötletnek minősülne, ha fizetni kellene az autópályák használatáért, míg nálunk alapvetően senki sem háborodik fel ezen. Magyarországon az ingatlanadó bevezetésekor támadhat hasonló ellenérzés. Ami feltehetően nem a nyílt felháborodásban, hanem - megint csak a magyar néplélekből következően - csendes szabotázsban, a kiskapuk elszánt keresésében és az egész hazai adórendszer legitimitásának további gyengülésében fog megnyilvánulni.

Mi is a baj tehát az ingatlanadóval - itt és most, Magyarországon?
Három a magyar igazságtalanság:

Egy

Józan magyar ésszel fel nem fogható, miért is kellene most adót fizetnem valamiért, amit valamikor az adózott jövedelmemből vásároltam, és/vagy (forgalmi)adózott anyagokból építtettem, és ráadásul illetéket is fizettem utána. És tettem mindezt akkor, amikor - illetve annak tudatában, hogy - mindezzel már teljesítettem hozzájárulásomat a közterhekhez. Milyen alapon nyújtaná most a kezét az állam, hogy bocsi, de kellene még egy kis pénzt befizetni...? Az igazságérzetünknek az felel meg, ha én erre azt mondom: bocsi, de erről nem volt szó. Próbáljanak pénzt kérni esetleg azoktól, akik csak ezután szerzik meg egy-egy ingatlan tulajdonjogát. Vagy azoktól, akik valamilyen jövedelemtermelésre használják az ingatlanjukat. De hogy én fizessek valamiért, csak azért, mert az a dolog VAN? Ugyan már!

Jó, számos helyen bele lehet kötni ebbe a gondolatmenetbe, lehet külföldi példákra hivatkozni, vagy arra, hogy az ingatlant nehezebb eldugni (azaz könnyebb adóztatni), mint a jövedelmeket stb. Lehet ellenérveket találni - de vajon érdemes-e? A magyar adórendszernek éppen az a fő baja, hogy szinte semmi köze nincs a magyar ember igazságérzetéhez. Ez a rendszer nem azon alapul, hogy a magyar ember milyen módon, milyen értékben és arányokban érzi méltányosnak és igazságosnak a közterhekhez való hozzájárulást, hanem mindenféle elvont modelleken, spekulatív számításokon. Ezek után nem kell csodálkozni azon, hogy a magyar ember az adóztató államban legyőzendő ellenséget lát (és ezt az érzést csak táplálják a negyven éves államszocialista diktatúrában, sőt, a korábbi évszázadokban felhalmozódott történelmi tapasztalatok is).

Kettő

Az a helyzet, hogy ma a Magyarországon általánosan elterjedt meggyőződés szerint ingatlant birtokolni jó dolog. A rendszerváltás után tömegek vásárolták meg lelkesen korában állami (önkormányzati) tulajdonban lévő lakásukat; valószínűleg nagyon elegük volt a köztulajdon ideológiájából és siralmas gyakorlatából. Tudjuk, hogy eközben sok más országban az emberek prímán megvannak azzal a tudattal, hogy egész életen át ingatlanbérlők maradnak. De ez még nem ok arra, hogy államunk vezetői arra fordítsák energiáikat, hogy meggyőzzék a magyarokat: tévednek, nem tudják, mi a jó nekik. Inkább azon kellene munkálkodniuk, hogy a kialakult értékrendhez igazodó intézkedéseket hozzanak.

Az ingatlantulajdonlás túlzott arányai ellen a szokásos ellenérv az, hogy ez gátolja a munkaerő mobilitását: a munkanélküli szabolcsi lakos nehezen költözik Győrbe, hiába kínálnának neki ott állást, hiszen „röghöz köti" a lakástulajdon. Egyszerűbb lenne a bérletet felmondani az egyik településen, újat kötni a másikban... És tegyük hozzá: így, a költözés ösztönzésével lehet egyszerűen és hatékonyan szétzilálni a helyi társadalmakat, elszakítani a helyi kötődéseket, fölborítani a családi, rokoni kapcsolatokat. Ez lenne a cél? Ne az ingatlantulajdont sarcolja meg, ne a lakosságot próbálja nevelgetni az állam, hanem azon szíveskedjék fáradozni, hogy mondjuk Szabolcsban is érdemes és lehetséges legyen élni; legyen munka, erősödjenek a helyi piacok, a helyi közösségek.

Három

Léteznek Magyarországon jelentős társadalmi csoportok, amelyekkel szemben különösen nagy méltánytalanság lenne az általuk lakott ingatlan megadóztatása. Azokra a családokra gondolok, amelyek felmenői a második világháború előtt a középosztályhoz tartoztak, s ehhez mérten meg is gyötörték őket a szovjet megszállás, illetve a kommunista hatalomátvétel után. E családokban jószerével az egyetlen megmaradt érték lehetett (szerencsés esetben) az ingatlan, amelyben éltek. Városaink történelmi negyedeiben, Buda zöldövezeteiben ma is számos sokan élnek olyan szerény fizetésből élő többgyermekes értelmiségiek, tanárok, orvosok, nyugdíjasok, akiket soha senki nem kárpótolt a családjukat ért durva történelmi méltánytalanságokért, és akiknek jelenlegi, illetve közelmúltbeli jövedelme soha nem tenné lehetővé egy olyan ingatlan megvásárlását, amiben most élnek. És feltehetően egy értékarányos ingatlanadó elviselhetetlen teher lenne a családi költségvetésben.

Őnekik mit üzenne az ingatlanadó bevezetése? Azt, hogy ha nem bírják kinyögni az adót, húzzanak a francba egy betonlakótelepre? Ezzel aztán tényleg lehet híveket szerezni egy „új és igazságos" adórendszernek...

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás.

Szólj hozzá!

Név: (kötelező)

Ábra:

Ha van felhasználó neved, inkább jelentkezz be! Ha nincs, inkább regisztrálj!

Küldés

Leírás

Milyen Magyarország? Milyenek a magyarok? Gondolatok nemzettudatról, országimázsról.

Keresés

Keres

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

IGEN Cikkgyűjtő

Utolsó hozzászólások

  • Nincsenek hozzászólások.

© 2008-2018, IGEN