Ne találjuk ki Magyarországot!

Miben bízhat a vállalkozó, amikor meginognak a bankok, és csalódást okoznak az államok? Lehet, hogy a magyarok jobban tudják a kérdésre a választ, mint a fejlett nyugati országok polgárai?

A piacgazdaság emberi kapcsolatok, személyes megállapodások gazdag szövevénye. Működésének alapvető feltétele, hogy szereplői elhiggyék egymásról: valóban be is fogják tartani a megkötött megállapodásokat. Vagyis - miként ezt már sokan sok helyen leírták - nincs piacgazdaság bizalom nélkül. De mire alapozhatjuk azt a reményt, hogy a másik fél tényleg be fogja tartani a megállapodásunkat?

A fenti kérdéshez érdekes adalék lehet a Közjó és Kapitalizmus Intézet nemrég közzétett jelentése. A szerzők a „magyar kapitalizmus" egyik alapbetegségének tartják a bizalomhiányt; néhány ezt érintő mondatot érdemes itt szó szerint idéznünk a tanulmány összefoglalójából:

„A magyar gazdaság bizalmi infrastruktúrájának alappillére a személyes üzleti kapcsolatok rendszere. (...) A személyes kapcsolatok felértékelődésének egyik oka, hogy az állami és a piaci intézmények csak részben kínálnak garanciákat a vállalkozások közti megállapodások betartásának biztosításához. A cégadatok nem adnak támpontot a potenciális partnerek megbízhatóságának megítéléséhez. A szerződések megsértésétől nem rettentenek el a jogi retorziók, a szerződésszegésből származó kárt bíróság, végelszámolás útján szinte lehetetlen megtéríttetni. Az intézményi garanciák hiányosságai miatt a piacon vásárolható biztosítékok (biztosítás, bankgarancia) alkalmazása sokszor drága. A reputáció megtartása más országban is komoly szerepet tölt be az üzleti bizalom megteremtésében, ám nálunk a vállalkozók szinte csak személyes hitelükre támaszkodhatnak, arcukkal pótolják az intézmények hiányosságait.
(...) A személyes ismeretség elsőrendűsége miatt kockázatos és drága az ismeretlenekkel való üzleti együttműködés, azaz sok kölcsönösen előnyös együttműködés létre sem jön, s ez negatívan hat a gazdaság növekedési ütemére is. Megfelelő biztosítékok híján a hitelezők, befektetők legfontosabb szempontja nem az, hogy egy üzleti terv milyen hozammal kecsegtet, hanem az, hogy mi garantálja, hogy az ötletgazda nem tűnik el a pénzükkel. A személytelen bizalom alacsony volta miatt egy vállalkozónak vagy menedzsernek megéri kapcsolatai bővítésére és mélyítésére fordítania idejét a vállalkozás hatékonyabbá tétele, új termékek kidolgozása helyett."

Nézzük csak meg, mi is a helyzet ma a világban a fent említett „intézményi garanciák", illetve „piacon vásárolható biztosítékok" tekintetében.

Nem állítunk túl eredetit, ha kimondjuk: a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom világszerte megingott az elmúlt hónapokban. Talán merészebb állítás, de vannak elemzők, akik osztoznak ebben a vélekedésben: előttünk áll még a bizalmi válság második hulláma, amikor az államokban fogunk súlyosan csalódni. Amikor ki fog derülni, hogy a sokmilliárdos mentőcsomagok hatékonysága igencsak csekély...

Marad tehát a személyes kapcsolatok kihasználása: azok a vállalkozások lehetnek sikeresek, amelyek személyes kapcsolati hálózatukban képesek megtalálni a működésükhöz szükséges bizalmi alapot akkor is, amikor a bankokba és az államokba vetett bizalom meginog.

Tehát akár jó hír is lehet, amit a Közjó és Kapitalizmus Intézet szomorúan konstatál: Magyarországon az államba és a bankrendszerbe vetett (vállalkozói) bizalom már régen megingott. Hozzátehetjük: talán soha nem is épült ki sohasem olyan mértékben, mint a fejlett nyugati piacgazdaságokban. Ennek egyik oka nyilván felemás rendszerváltásunk, mögötte a negyven évnyi szocializmussal, amely arra nevelte az ambiciózus embereket, hogy hivatalos támogatás és elismerés nélkül, a szürke-fekete „második gazdaságban" keressék boldogulásukat. De talán régebbre is visszanyúlnak a történelmi okok: az idegen megszállásokkal és belső viszályokkal oly gyakran sújtott ország fiainak érdemes volt generációkon is átörökíteni azt a tudást, amellyel a hivatalos, hatalmi szférától függetlenül is életben tudtak maradni.

Lehet, hogy mi vállalkozóink a birtokában vannak azoknak a képességeknek, amelyek a mai válságos időkben sikerekre válthatók - és amelyeket a szerencsésebb sorsú országok vállalkozóinak nem volt módjuk megtanulni? Lehet, hogy a német és francia vállalkozók még irigyelni fogják tőlünk a magyar vállalkozások személyi kapcsolati hálókon alapuló túlélő-képességét?