Miben bízhat a vállalkozó, amikor meginognak a bankok, és csalódást okoznak az államok? Lehet, hogy a magyarok jobban tudják a kérdésre a választ, mint a fejlett nyugati országok polgárai?
A piacgazdaság emberi kapcsolatok, személyes megállapodások gazdag szövevénye. Működésének alapvető feltétele, hogy szereplői elhiggyék egymásról: valóban be is fogják tartani a megkötött megállapodásokat. Vagyis - miként ezt már sokan sok helyen leírták - nincs piacgazdaság bizalom nélkül. De mire alapozhatjuk azt a reményt, hogy a másik fél tényleg be fogja tartani a megállapodásunkat?
A fenti kérdéshez érdekes adalék lehet a Közjó és Kapitalizmus Intézet nemrég közzétett jelentése. A szerzők a „magyar kapitalizmus" egyik alapbetegségének tartják a bizalomhiányt; néhány ezt érintő mondatot érdemes itt szó szerint idéznünk a tanulmány összefoglalójából:
„A magyar gazdaság bizalmi infrastruktúrájának alappillére a személyes üzleti kapcsolatok rendszere. (...) A személyes kapcsolatok felértékelődésének egyik oka, hogy az állami és a piaci intézmények csak részben kínálnak garanciákat a vállalkozások közti megállapodások betartásának biztosításához. A cégadatok nem adnak támpontot a potenciális partnerek megbízhatóságának megítéléséhez. A szerződések megsértésétől nem rettentenek el a jogi retorziók, a szerződésszegésből származó kárt bíróság, végelszámolás útján szinte lehetetlen megtéríttetni. Az intézményi garanciák hiányosságai miatt a piacon vásárolható biztosítékok (biztosítás, bankgarancia) alkalmazása sokszor drága. A reputáció megtartása más országban is komoly szerepet tölt be az üzleti bizalom megteremtésében, ám nálunk a vállalkozók szinte csak személyes hitelükre támaszkodhatnak, arcukkal pótolják az intézmények hiányosságait.
(...) A személyes ismeretség elsőrendűsége miatt kockázatos és drága az ismeretlenekkel való üzleti együttműködés, azaz sok kölcsönösen előnyös együttműködés létre sem jön, s ez negatívan hat a gazdaság növekedési ütemére is. Megfelelő biztosítékok híján a hitelezők, befektetők legfontosabb szempontja nem az, hogy egy üzleti terv milyen hozammal kecsegtet, hanem az, hogy mi garantálja, hogy az ötletgazda nem tűnik el a pénzükkel. A személytelen bizalom alacsony volta miatt egy vállalkozónak vagy menedzsernek megéri kapcsolatai bővítésére és mélyítésére fordítania idejét a vállalkozás hatékonyabbá tétele, új termékek kidolgozása helyett."
Nézzük csak meg, mi is a helyzet ma a világban a fent említett „intézményi garanciák", illetve „piacon vásárolható biztosítékok" tekintetében.
Nem állítunk túl eredetit, ha kimondjuk: a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom világszerte megingott az elmúlt hónapokban. Talán merészebb állítás, de vannak elemzők, akik osztoznak ebben a vélekedésben: előttünk áll még a bizalmi válság második hulláma, amikor az államokban fogunk súlyosan csalódni. Amikor ki fog derülni, hogy a sokmilliárdos mentőcsomagok hatékonysága igencsak csekély...
Marad tehát a személyes kapcsolatok kihasználása: azok a vállalkozások lehetnek sikeresek, amelyek személyes kapcsolati hálózatukban képesek megtalálni a működésükhöz szükséges bizalmi alapot akkor is, amikor a bankokba és az államokba vetett bizalom meginog.
Tehát akár jó hír is lehet, amit a Közjó és Kapitalizmus Intézet szomorúan konstatál: Magyarországon az államba és a bankrendszerbe vetett (vállalkozói) bizalom már régen megingott. Hozzátehetjük: talán soha nem is épült ki sohasem olyan mértékben, mint a fejlett nyugati piacgazdaságokban. Ennek egyik oka nyilván felemás rendszerváltásunk, mögötte a negyven évnyi szocializmussal, amely arra nevelte az ambiciózus embereket, hogy hivatalos támogatás és elismerés nélkül, a szürke-fekete „második gazdaságban" keressék boldogulásukat. De talán régebbre is visszanyúlnak a történelmi okok: az idegen megszállásokkal és belső viszályokkal oly gyakran sújtott ország fiainak érdemes volt generációkon is átörökíteni azt a tudást, amellyel a hivatalos, hatalmi szférától függetlenül is életben tudtak maradni.
Lehet, hogy mi vállalkozóink a birtokában vannak azoknak a képességeknek, amelyek a mai válságos időkben sikerekre válthatók - és amelyeket a szerencsésebb sorsú országok vállalkozóinak nem volt módjuk megtanulni? Lehet, hogy a német és francia vállalkozók még irigyelni fogják tőlünk a magyar vállalkozások személyi kapcsolati hálókon alapuló túlélő-képességét?
Cimkék: vállalkozó, gazdaság, Magyarország, bizalom
Nincs hozzászólás.
Milyen Magyarország? Milyenek a magyarok? Gondolatok nemzettudatról, országimázsról.
adó (1), adócsalás (1), út (1), Besenyő Pista (1), bizalom (1), bliccelés (1), Budapest (1), cigány (1), Erdély (1), gazdaság (1), gyümölcs (1), híd (1), hagyomány (1), haladás (1), hülyeség (1), hivatal (1), idegengyűlölet (1), ingatlanadó (1), környezetvédelem (1), közteherviselés (1), király (1), kocsma (1), London (1), lovaglás (1), Mária Út (1), magyar (2), Magyarország (15), magyarság (5), marketing (1), monarchia (1), monarchizmus (1), multikulti (1), nacionalizmus (1), Nagy-Magyarország (1), oktatás (1), országimázs (1), országkép (4), posztmodern (1), sziget (1), szittya (1), szlovák (1), táj (1), tehetség (1), templom (1), turizmus (1), vállalkozó (1), város (1), városközpont (1), zarándok (1), zöldség (1)
© 2008-2022, IGEN