Nemcsak állam-, létforma is a királyság

2009. június 4. 18:24 Bethlenfalvy Gábor

A magyar nemzetnek király kell, a köztársaság közjogi tákolmánya több mint ingatag. A váltáshoz először is az lenne szükséges, hogy az emberek gondolkodásában következzen be fordulat. Pártalapítás, népszavazás szóba sem jöhet. A hazai monarchista mozgalomról Pánczél Hegedűs János nyilatkozik.

Korábbi - az Igen folyóirat környéki - ismeretségünkre való tekintettel tegeződős interjú készült.

- Jól fogalmazok, ha azt mondom, hogy te működteted a hazai „monarchista mozgalom" blogját ?

- A megfogalmazás végül is korrekt, de nem teljes. A magyarországi monarchizmusnak van egy portálja is, a Regnum! , emellett van egy olyan folyóirat is, a Miles Christi, amely a hagyományhű katolicizmus mellett - tudomásom szerint itthon elsőként - nyíltan felvállalta a „királyságpártiságot", tehát a monarchizmust is. Mindegyik médium mögött én vagyok; a Miles Christinek a főszerkesztője, a Regnum!-nak az alapító-tulajdonosa, a blognak pedig a kvázi-főszerkesztője vagy micsodája.

- Becslésed szerint hányan tartoznak ma ehhez a mozgalomhoz? Azaz körülbelül hány elkötelezett monarchista van ma Magyarországon?

- Fogalmam sincsen, hogy hány elkötelezett magyar monarchista van, és mondjuk hány látens, vagy éppen szunnyadó, nem aktív. Azt tudom, hogy az előbb említett kiadványokhoz kötődően van egy kis csoport, amelynek a tagjai írnak, videót készítenek, webet programoznak, kiadványt terjesztenek, matricát ragasztanak, vagy éppen egy másik monarchista alapállású blogot szerkesztenek. A Regnum! indulása után az első öt nap alatt húsz segítő jelentkezett az ország minden tájáról, sőt határon túlról is, akkor amikor még senki sem ismerte a portált gyakorlatilag. Hogy ezeket hányan olvassák, hányan adják tovább, az más kérdés. De a magam részéről nem annyira a mennyiségben, hanem a minőségben bízom, és arra is törekszem.

- Egy korábbi beszélgetésünk alkalmával valami olyasmit mondtam neked, hogy ha népszavazáson tennék fel a kérdést, én valószínűleg a királyságra szavaznék. Amire azt válaszoltad: a monarchiát nem lehet népszavazással eldönteni.

- A népszavazás a tömegdemokrácia eszköze, és nem vagyok benne biztos, hogy az valamennyire is releváns válasz igazán fontos kérdésekre. Deák Ferenc nem kérdeztette meg „a népet" arról, hogy a jogfolytonosságot visszaállítsa-e 1867-ben, sőt, a saját pártjában is meglehetősen autoriter módon vitte keresztül a kiegyezéshez szükséges közjogi-politikai konstrukciót, annak ellenére, hogy liberális politikus volt. A népszavazás a pártok eszköze, a pártokrácia legitimálását szolgálja. Mindszenty József, miután közjogilag megvétózta a köztársaságot 1945-ben, mint hercegprímás, csak taktikai megfontolásból említette meg a népszavazást, hogy az államformáról a nép döntsön - ezzel akarta megmutatni a „korlátozott demokrácia" képtelenségét. A királyság nemzetben gondolkodik, politikai-közjogi értelemben vett nemzetben, a köztársaságnak népre, de még inkább tömegre van szüksége, érettség nélkül.

- Ha nem így, akkor viszont milyen módszerrel lehetne végbevinni szerintetek az óhajtott államformaváltást? Vannak erre valamilyen forgatókönyveitek?

- Ilyen „forgatókönyvet" a nemzet és a magyar közjog együttesen korábban alkotott és a megfelelő helyzetben alkalmazott is. 1920-ban történt ilyen, amikor a Nemzetgyűlés újra a királyság mellett döntött, és azt szinte teljes épségében visszaállította. Egy hosszabb parlamenti folyamatban 1926-ig a jogfolytonosságot is majdnem egészen helyreállította. Azért csak majdnem, mert közben sajnos elbuktatta Boldog IV. Károly királyunk restaurációs kísérletét, és bebetonozta a kormányzóságot. Hat év közjogi-államigazgatási munkára volt szükség néhány hónap köztársaság és diktatúra után, hogy helyreálljon a rend! Most egy elnyújtott forradalmi állapotból kell kilábalnia a nemzetnek, amelyben újra egy Nemzetgyűlés, vagy éppen az Országgyűlés is segíthet. Előtte azonban sok más társadalmi-politikai, de leginkább közjogi tenni való van még.


- Milyen „társadalmi-politikai tennivalókra" gondolsz? Kinek kellene tenni, és mit?

- Azt gondolom, hogy a magyar nemzet jelenleg nem tudná „befogadni" a királyságot. Ugyanis a nemzet értékei, a belső, iránymutató normarendszere nagyon megváltozott. Szükségszerűnek tartom én is, hogy változzanak az élet keretei, de most úgy tűnik, ez a változás semmiképpen sem volt indokolt, hiszen nem hozta magával a magyarság boldogulását. A köztársaságok ideje alatt - 1918-tól, de lényegében 1946-tól - egy vesztes helyzetből csak egy másik vesztes helyzetbe kerültünk. A „társadalmi feladat" ezért az, hogy el kell magyarázni az embereknek: mindez tévút. A magyarok soha nem szégyelltek oda visszatérni, ahonnan újrakezdhetik a közös életüket. 1867, 1722, 1920 eredményei is mutatják ezt. A társadalomnak vezető politikára van szüksége, ami irányt mutat, és elvezeti a nemzetet a boldogulásához. Jelenleg Magyarországon a civakodást és a pártokra jellemző átpolitizáltságot látom csak, ahol egy egyszerű gazdasági kérdés is pártfinanszírozási kérdéssé tud válni. Az államfő egy egyszerű erkölcsi kérdésben is a pártalkuk nyűgében fetreng - lásd a 2006-os eseményeket -, és bábként viselkedik. A nemzetnek király kell, amely nemzetfeletti és a pártharcoktól független személy, és a folytonosságot képviseli mindenki számára. Olyan valaki, aki vezet.

- Bár nem kísérem figyelemmel részleteiben a nyugat-európai monarchista berendezkedések működését, az a benyomásom, hogy jelenleg ezekben is csekély jogosítványaik vannak az uralkodóknak, és néha talán maguk is „pártalkuk nyűgében fetrengenek", és kevéssé „vezetnek". Ti, mai aktív magyar monarchisták mit tekintetek mintának: a kortárs nyugat-európai királyságokat, vagy valamilyen korábbi modellt, amelyben a királynak tényleg érdemi és valós vezető szerepe lehet?

- Jogos és fontos kérdés ez. A Magyar Királyság szuverén állam volt, a saját törvényei szerint létezett, és volt egy remek alkotmánya, amelyet érdemtelenül helyeztek hatályon kívül. Ennek a visszaállítása - persze csakis aktualizált formában - a magyar monarchizmus egyik legfontosabb követelése és célja kell, hogy legyen. Ez sok kérdésre választ is ad. A Magyar Királyság a történeti alkotmány alapján működött, a jogfolytonosság helyreállítása pedig a Szentkorona-tan alapján történt, amely nem tételes jog, de érvényes államrendezési elv. Ez nagyon is „mobil", tehát bizonyos alapelvek betartása mellett most, 2009-ben is használható, amennyiben erre megvan az államigazgatási akarat. Erre kell tekintettel lennünk, és ezek mentén kell kialakítani a király szerepkörét is. Én a magam részéről tökéletesen elégségesnek tartom azokat a jogköröket, amelyekkel az eddig utolsó felkent királyunk, Boldog IV. Károly rendelkezett, mint magyar király. A jelenlegi politikai helyzet nagyon is indokolttá tesz egy pártoktól tökéletesen - és nem csak elméletileg - független vezetőt, akinek csak nemzeti és dinasztikus szempontjai vannak, és valós törvénykezdeményező, ugyanakkor -jóváhagyó funkciója is van, emellett pedig a nemzeti egységet képviseli, és nagy önállósággal rendelkezik a diplomáciában is.

- Meg lehet fogalmazni, hogy tulajdonképpen mi az elsődleges céljuk ma a magyar monarchistáknak?

- Nem biztos, hogy én jogosult vagyok mindenki nevében beszélni, aki magyar monarchista. Azok, akik a monarchizmussal ma rokonszenveznek, vagy monarchistának tartják magukat, ezzel kapcsolatosan különféleképpen gondolkodnak. Én határozottan megkülönböztetem magam azoktól, akik azt mondják, hogy a királyság klassz dolog, nagyon szuper magyar múlt, igazán nagyszerű politikai hagyományok vannak ebben a múltban, ezért írjunk ezekről tudományos cikkeket, könyveket, és aztán foltozgassuk tovább a köztársaságot a mindennapokban. Félreértés ne essék, ezek között az emberek között is vannak biztosan nagyon értékes emberek, szükség is van rájuk, együtt is kell működni velük valamilyen szinten, de nyilván nem mondhatjuk, hogy ez önmagában cél lehet egy magyar monarchista számára. Azokkal sem tudunk azonosulni, akik valamifajta „személyes kompenzációként" kezelik a királyságot, valami olyasmit látnak benne, ami úgysem valósulhat meg, de nemes és nagy és fenséges, olyan, amire ők nem képesek. De ha a fentieket nem tekintjük monarchistáknak, még akkor is sokrétű a magyar monarchista alternatíva gondolatisága, hiszen egyrészt nem kiforrott, nem egy politikai egész, tehát nem egy homogén dolog, másrészt pedig alapvetően egy konzervatív álláspont, amelyben az organikusság nagyon fontos közös nevező és szervesen kapcsolódik a magyar konzervatív politikai hagyományhoz is.

- Annyit azért biztosan meg lehet mondani, hogy miközben nyilván cél a királyság gondolatának elfogadtatása a társadalommal, vannak-e kifejezett politikai ambícióitok is. Azaz cél-e most az alkotmányos berendezkedés megváltoztatása, visszaállítása?

- A királyság, mint létforma elfogadtatása a magyar társadalom számára fontos feladata most a monarchizmusnak, és minden olyan komponensének a bemutatása is elengedhetetlen, amelyeket eddig említettem. Konkrét politikai ambíciónk jelenleg nincs. A politikai tér nagyon is adott, és ebben a királyság eszméje jelenleg súlytalan. De ez most nem lényeges a mi szempontunkból. Az elköteleződés és az építkezés sokkal fontosabb feladat.

- Mit jelent az, hogy „létforma" is a királyság? Egy nemzet létformájára gondolsz, vagy olyan valamire, ami magánemberként is élhető, akár olyan időszakban is, amikor éppen nem királyság az államforma?

- Nos, először a „létforma" kifejezést egy kicsit én is „ködösnek" éreztem, de aztán - elsősorban a történeti alkotmány tanulmányozása közben - rájöttem, hogy sok működési mechanizmus csak ezzel a fogalommal magyarázható meg a Magyar Királyság esetében. Tulajdonképpen ragaszkodást fejez ki ez a szó, amellyel az ország lakosai viseltettek a királyság iránt. Példának szoktam felhozni, hogy 1849-ben, amikor a „flamingóknak" nevezett szélsőséges forradalmárok köztársaságot akartak, akkor sem merte Kossuth Lajos - aki republikánus volt - ezt nyíltan felvállalni, mert politikai öngyilkosság lett volna a részéről. Így beérte a „kormányzó-elnök" neszesemmi-titulussal. De említhetnék egy másik korszakot is, 1918-19 viharos hónapjait, amikor a vidéki ellenforradalomban a szegény, vagy módosabb parasztok, kis egzisztenciájú értelmiségiek, katonatisztek között elemi erővel tört fel az elégedetlenség a köztársaság és a tanácsköztársaság ellen. Az ellenforradalomban a királyság visszaállítása magától értetődő volt, más nem is jöhetett szóba. Ez a „létforma" 1947-1948-ban is 5 és fél millió embert (!) mozgatott meg a Boldogasszony Éve alatt, Mindszenty hercegprímás vezetésével, amikor Szűz Máriával kapcsolatosan még mindig volt értelme „közjogi érvényéről" beszélni. Ez ma már egyszerűen értelmezhetetlen az emberek nagyobbik részének. Azt kell tisztán látni, hogy a királyságunk felbomlása egyenlő a magyarság süllyedésével és elnyomatásával, ami több évtizedes folyamat. 1989-ben lehetőség lett volna visszavezetni az országot az elvágott jogfolytonossághoz, de ez sajnos nem sikerült, csak újabb politikai alku született. Ez húsz éve tart, és most ennek a bomlását láthatjuk.

- Szerinted mi még megérjük - vagy mondjuk a gyermekeink -, hogy Magyarország újra monarchia lesz?

- Nézd, én nem vagyok jós, és a magam részéről minden erőmmel azon vagyok, hogy egy magyar monarchistával kapcsolatban ne egy habókos, pszichés zavarokkal küszködő zugbölcsész jusson az eszükbe az embereknek. Ha most jósolgatnék, akkor az ilyen erőfeszítéseim hiábavalóak lennének, vagy - ami még rosszabb - egyszerűen csak politikusnak néznének... Én azt tudom csak erre mondani, hogy 1985-ben gyermekként természetesnek vettem a kommunista diktatúrát és azt, hogy 1956 értelmetlen öldöklés volt, amelyet gonosz emberek robbantottak ki, az úgynevezett „imperialisták". Húsz év után ez az álláspont őrültségnek és hazugságnak tűnik. Azt gondolom, hogy ha a királyságunkról megfelelőképpen beszélünk, együtt gondolkodunk róla, akkor nem zárhatjuk ki, hogy hasonló fordulat bekövetkezhet az emberek gondolkodásában. A nemzet újra felfedezheti magának a királyságot, hiszen a köztársaság úgynevezett érvei nagyon is kikezdhetőek, és közjogi tákolmánya több mint ingatag.

- Nyilván szembesültél már olyan véleményekkel, hogy ti képtelen illúziókat kergettek...

- Persze, hallottam ilyet, még olyanoktól is, akik egyébként szimpatizálnak a magyar monarchizmus alapvetően konzervatív, reakciós és ellenforradalmi gyökereivel. Még egyszer hangsúlyozom: én nem akarok futóbolond lenni, tizenkét emberrel mondjuk pártot alapítani és népszavazási kérelmekkel rohangálni az Alkotmánybírósághoz, vagy valami ilyesmi. Nagyon fontosnak tartom, hogy minőségi szinten ne lehessen belekötni abba, amit ma Magyarországon monarchizmusként történhet; egyfajta megszólalási szint alá nem lehet és nem is szabad menni. Az emberek az olyan dolgokat, amelyek nem értelmezhetőek 35 másodperc alatt, beleteszik egy fiókba, mert túl sok az inger, amire valahogyan válaszolniuk kell. Manapság a „politikai kókler" fiók igencsak tele van, és nem szeretném, hogy a magyar monarchizmus is ide kerüljön. Nem lenne jó dolog a következő paprikajancsinak lenni. A dolgokat igyekszem úgy csinálni, hogy erre sor ne is kerülhessen.

- Akkor ugye nem is lenne most értelme föltennem azt a kérdést, hogy Habsburg Györgyre a magyar trón várományosaként tudsz-e tekinteni?

- Mostanában elég sokan kérdezik ezt tőlem, és én igyekszem mindenhol elmondani a szerintem konzekvens választ. Jelenleg a magyar trón örököse Habsburg Ottó főherceg, mivel édesapja felkent magyar király volt, akinek a trónfosztása - az akkor érvényben lévő törvények alapján is - törvénytelen volt (1921). Habsburg György azonban akkor sem örökölné a magyar trónt „automatikusan", amennyiben Ottó trónra tudna lépni, amire ugye sajnos nincsen reális esély. A magyar trónöröklésnek három nagy feltétele van évszázadok óta: az elsőszülöttség, a senioratus és az idoneitas (rátermettség) elve; ha jól emlékszem, ilyen sorrendben. György főherceget ezek alapján megelőzik jelenleg is a családban. Jelenleg a bátyja, Károly lenne a trónörökös, amennyiben Ottó elfoglalhatná a trónt, utána pedig az ő 12 éves fia Antal (Ferdinánd) lehetne esélyes. György főhercegnek a politikai szerepvállalásait jelenleg szerencsétlennek érzem (a román nemzeti ünnepen a megemlékezésen való részvétele a Kempinski Hotelben, jelenlegi MDF-es EP-képviselőjelöltsége) elsősorban azért, mert főhercegként napi politikába bonyolódik és egy egész uralkodói házat köt olyan emberekhez, politikai aktivitásokhoz, amelyek nem érnek össze. Egy nemzet ügyét lehet politikamentesen is szolgálni, mondjuk karitatív szolgálattal, vagy kulturális, esetleg gazdasági misszióval. Minderről kicsit bővebben már kifejtettem az álláspontomat a Regnum!-on is.

- E blog gazdájaként utolsóként hadd tegyem föl ezt a kérdést: szerinted ki kell találni Magyarországot? Van egyáltalán ennek a kérdésnek köze mindahhoz, amiről eddig beszéltünk...?

- Úgy érzem, hogy lehet, hogy van, mert „Magyarország kitalálása" számomra egy kicsit progresszív-modernista töltettel bír, ami a konzervatív értékrendtől messze van, azt gondolom. Magyarországot nem kitalálni kellene, hanem felfedezni és megvalósítani mindazt, ami benne van. Az organikus államszemlélethez ez a gyakorlat áll közelebb, azt hiszem. Azt gondolom, hogy lehet köze mindahhoz, amiről most beszélgettünk, hiszen a monarchizmus nemcsak közjogi, vagy talán később politikai tartalommal rendelkezik. A monarchizmus egy létformát is kell, hogy jelentsen Magyarországon, hiszen a magyar nemzet a királyságában élt és gyarapodott, olyan formában és tartalommal, amelyet saját magának alakított ki. A köztársasághoz egy másik létforma kapcsolódik, amely alapvetően forradalmi, modernista és progresszív gyökerekkel, illetve tartalommal bír, és más megoldásokat, értékrendet helyez előtérbe, mint a nemzet által választott és kialakított királyság. A beszélgetés végén szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy elmondhattam a gondolataimat ezen a fórumom. Az IGEN eddigi és jövőbeli támogatásáért is hálás vagyok.

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás.

Szólj hozzá!

Név: (kötelező)

Ábra:

Ha van felhasználó neved, inkább jelentkezz be! Ha nincs, inkább regisztrálj!

Küldés

Leírás

Milyen Magyarország? Milyenek a magyarok? Gondolatok nemzettudatról, országimázsról.

Keresés

Keres

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

IGEN Cikkgyűjtő

Utolsó hozzászólások

  • Nincsenek hozzászólások.

© 2008-2018, IGEN