Befogadás, kitagadás

2008. december 21. 17:59 Bethlenfalvy Gábor

Tamás Amerikában végzett el egy jónevű egyetemet. Gyermekkorától a tengerentúlon élt, szülei ott kaptak munkát. A diploma megszerzése után fejébe vette, hogy hazatér a szülőföldjére. Egy évet húzott le egy természettudományt oktató tanszéken. Most pedig készül vissza, Amerikába.

Valójában senki sem tehet róla, hogy úgy érzi: el kell mennie innen. Rossz időben volt rossz helyen – a nyakába zúdult a hazai felsőoktatás minden aktuális nyomora. Lelkiismeretesen gürcölt megalázóan kevés pénzért. Képtelen volt kulturált lakásmegoldást találni. Az álláshelyüket féltő, túlterhelt munkatársak körében nem volt sok esélye, hogy barátokra találjon. Balszerencsésnek bizonyult a szerelemben is.

Aztán nyáron visszarepült Amerikába. Néhány hét alatt kipihente magát. Közben találkozott egy volt évfolyamtársnőjével. Szabadsága hátralévő napjait nagyrészt együtt töltötték. A lány szelíd, mosolygós teremtés. Hívő katolikus. És kínai.

Végül is nincs ebben semmi különös. Megnyílt a világ, viszonylagosabbá váltak a határok közigazgatási és kulturális értelemben is. Különbözőek a sorsok, és mindenki előtt nyitva áll a lehetőség – éljen bárhol, bárkivel –, hogy boldog legyen.

De a tényt azért rögzítsük: volt egy tehetséges fiatalember, aki itt akart élni Magyarországon. Ide hozta a tudását, itt akart dolgozni, adót fizetni, családot alapítani és békés nyári estéken a diófa alatt borozgatni. De nem engedtük neki. Nem én, és nem te - a közösség, a rendszer nem fogadta be. Az ország kivetette magából.

Az az ország, amelyben valaha domináns szemlélet volt a nacionalizmus. Nem a mai, hanem az eredeti, XIX. századi értelmében. A nacionalizmus a mai felfogásban az idegengyűlölettel rokon értelmű, és az az alapvető üzenete: „ha idegen vagy, menj innen, mert zavarsz!”. Az eredeti nacionalista üzenet pedig így hangzott: „gyere, és hasonulj hozzánk, mert mi vagyunk a legjobbak!” Volt idő, amikor sokan akartak magyarok lenni. Például Liszt Ferenc, aki nehezen beszélte nyelvünket. Svábok, tótok, rácok, akik nem kényszer hatása alatt eresztettek gyökeret ebben a földben, hanem azért, mert érezték a befogadó erőt, a megnyíló lehetőségeket.

Mit tudott Magyarország akkor, amit ma nem tud? Mi kell ahhoz, hogy ebben a befogadó értelemben tudjunk nacionalisták lenni? Működő gazdaság és munkalehetőségek? Közrend és biztonság? Nyugalom és tiszta környezet? Gondosan őrzött hagyományok és stabil értékrend? Mi kellene ahhoz, hogy Tamás itt maradjon?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás.

Szólj hozzá!

Név: (kötelező)

Ábra:

Ha van felhasználó neved, inkább jelentkezz be! Ha nincs, inkább regisztrálj!

Küldés

Leírás

Milyen Magyarország? Milyenek a magyarok? Gondolatok nemzettudatról, országimázsról.

Keresés

Keres

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

IGEN Cikkgyűjtő

Utolsó hozzászólások

  • Nincsenek hozzászólások.

© 2008-2019, IGEN