Ne találjuk ki Magyarországot!

A történeti rész bizonyosan igaz, nem tudom. Ezek a telepesek mindenesetre igencsak magas fokig zsidóvá váltak - legalább is, ami a tórájukat és szokásaik jó részét illeti. Egyébként máig is megfigyelhetö.

„Nem kellene tanulnunk azokból a károkból, amelyeket e fejlődés máshol okozott, és kihasználnunk azokat az előnyöket, amelyeket annak köszönhetünk, hogy néhány fejlődési fázisból szerencsésen kimaradtunk? Ha Magyarország karakterét vizsgáljuk, nem kellene a figyelmünket a jövő helyett először a múltra fordítanunk?”

Szerintem nem tudjuk megspórolni, hogy mindkettöt tegyük egyszerre. Kicsit úgy, mint ahogy a babiloni fogságból visszatért zsidóknak „képszerüen” az egyik kezükkel a jeruzsálemi falat kellett építeni, a másikkal a szamáriai támadókat visszaverni.
(A szamáriaiak, olyan (eredetileg) zsidók voltak, akiket nem hurcoltak el Babilonba, és akik (érelmiségi) vezetés hiányában - legalább is a zsidók szerint - önkényesen változtattak a hagyomány egyes elemein. Amikor „testvéreik” visszatértek a fogságból, ök ismét csatlakozni akartak hozzájuk, és együtt felépíteni a fövárost, de a visszatérök, félve attól, hogy káros elemek keverednek a kiválasztott nép hagyományába, visszautasították a közösséget. Erre a szamáriaiak folyamatos támadásokkal zaklatták a városépítöket.)
A falak építése a jövöre, a harc a múltra utal. Azért tudtak a zsidók végül gyözni, ezért gyözték, mert egyiket sem hagyták, és nem estek egymásnak atekintetben, hogy melyik a fontosabb feladat.
Mondjuk, ha nekiálltak volna és megpróbálták volna Jeruzsálemen kívül lekaszabolni a szamáriaiakat, mondjuk az otthonukban „megelözö csapást” mértek volna rájuk, az már sem igazságos, se célszerü nem lett volna. Ök annyiban foglalkoztak a szamáriaiakkal, amennyiben a jövö (a városfal építés) szempontjából fontos volt számukra. A jövö adott nekik eröt a múlttal való konfrontálódásra. Talán nekünk is elég lenne ennyi, de ennyi kellene. A múlt ismerete, és feldolgozása szükséges a jövöhöz, de az nem ebböl áll, mert az sok új kihívást hoz, amire sehogyan sem lehetne felkészülni a múlt ismeretéböl - de épp így sok olyat is, amely csak a múlt „feldolgozásával” gyözhetö le...

Nem akarok újabb vitát nyitni, de a szamaritánusok azoknak a nem zsidó telepeseknek a leszármazottai voltak, akiket Szíriából, Babilóniából és máshonnan Szamáriába telepítettek, amikor Izrael lakóit i. e. 772-ben Asszíriába deportálták. Később pedig felvették a zsidó vallást. A zsidók meg csak azért nem irtották ki őket, mert nem tudták. Akit ki tudtak irtani, azt szépen ki is irtották, majd Isten szájába adták, hogy ez volt a parancs...

Hozzászólok a témához is, nehogy szó érje a ház elejét. ;) Magyarországot nem kell kitalálni. Vissza kell térnünk a hagyományunkhoz, a tradícióhoz, a kereszténységhez, Istenhez. Nincs más esélyünk. Vagy megcselekedjük vagy kipusztulunk és marad utánunk egy sivatag - szór szerint. Az újítások az elmult pár száz évben nem igazán jöttek össze (dualizmus, kommunizmus, kapitalizmus), lehet nem kellene erőltetni. Éljünk összhangban a természettel, Istennel, vagy úgy járunk mint a zsidók az ószövetségükkel. Elveszik tőlü(n)k azt a keveset is amink van és odaadják annak, akinek több jutott...